Autor: Krecht Rudolfné Nagy Aranka
Editura: Armanis
Categorii: Proză
Nr. pagini var. tipărită: 235
Anul apariției: 2023
Format: 210×290 mm
Tip copertă: Broșată
ISBN: 978-606-069-113-6
Editura: Armanis
Categorii: Proză
Nr. pagini var. tipărită: 235
Anul apariției: 2023
Format: 210×290 mm
Tip copertă: Broșată
ISBN: 978-606-069-113-6
Aranka szorgalmasan tanul, olvas, szívja magába az ismereteket, kedvvel rajzol, fest, kézimunkázik, segít a házi munkában. Aranka hallgatja édesanyja történeteit, dalait, utánozza édesapja szép írását, fejleszti tőle örökölt gyakorlati érzékét. Aranka szívvel-lélekkel tanárnak készül. Remekül érettségizik, 40 fokos lázzal küzdve is beverekszi magát az egyetemre. Magyartanár szeretne lenni.
Kitűnő eredményei ellenére egy év után döbbenten kell hallania: ő osztályellenség, el kell hagynia az egyetemet. Aranka visszafojtja könnyeit, úgy megy végig Sepsiszentgyörgy utcáin, hogy nem néz senkire. Nem akarja látni, hogy – bár senkinek sem vétett – az ismerősei elkerülik. Nem csak az igaztalanul börtönbe juttatott édesapa, a munkanélkülivé vált édesanya, az iskolából eltanácsolt húg szenvedése, nem az éhezés és nélkülözés fáj a legjobban: a részvétlenség, a rosszindulat, a kirekesztés mélyebb sebet üt.
De, mint későbbi mesehősei, nem hagyja magát: Aranka megkeresi a kerülőutat, hogy célját elérje. Román nyelvű technikumot végez, közben társra és értelmes munkára talál. Megtapasztalja a rossz anyós lebecsülését, a költözködések nehézségeit. Viszont mindig tudja, hogy mi fontos igazán: amikor végre újrakezdhetné az egyetemet, kislánya betegsége miatt kell abbahagynia. Bár született tanár, a család mégis a legfontosabb. Ám önmagát folyamatosan képezi, és gyermekeivel foglalkozva megtalálja a mese örömét. Aranka mesél, tiszta, szép szavakkal csavaros történeteket sző, és gyermekei elfelejtik bánatukat.
Aranka mesél, és amikor nagysokára pedagógusi munkát végezhet, tanítványai észre sem veszik, hogy most éppen oktatják és nevelik őket, nem akarják szünetben letörölni a tábláról kedves szemléltető ábráit.
Aranka mesél, az unokái szájtátva hallgatják, közben rajzolnak, mert ezt látták tőle. Fantáziája élhetővé változtatja a zord viszonyokat, az ármánykodó gonoszok lelepleződnek, az ismert helynevek, Debren, Zágon és társaik vitézek, hű barátok lesznek, a királyi származásnál pedig többet ér a művészet és a kedvesség. Ha egy történetet többféle értelmezésben tár a befogadó elé, azzal gondolkozásra, nyitottságra serkent. A humor és játékosság, ahogyan Kaluga megtalálja Jalugát, azzal a reménnyel biztat: mindenki meglelheti a maga párját.
Aranka finomsága ott él lánya zongorajátékában, kedvessége abban, ahogyan ő a diákokhoz fordul, eszessége, találékonysága fiai talpraesettségében, tehetsége, leleményessége unokái magatartásában, sikereiben.
Aranka mesél, mi pedig csodálkozva követjük képzeletének csapongását, kedvvel nézegetjük rajzait, és megvigasztalódva dőlünk hátra: a természet tárt karokkal várja, meggyógyítja a fáradt vándort, mégiscsak létezik a rend, mert a jó elnyeri jutalmát, a gonosz pedig megbűnhődik.
Aranka kitartása, hite ránk sugárzik mesehősei kalandjaiból. Aranka lényének lényege ott ragyog a meséiben, a mese pedig – és általa mesélője – örök. Mert örök és elpusztíthatatlan a vágyunk a szeretetre, megértésre, igazságra és szabadságra.
Kitűnő eredményei ellenére egy év után döbbenten kell hallania: ő osztályellenség, el kell hagynia az egyetemet. Aranka visszafojtja könnyeit, úgy megy végig Sepsiszentgyörgy utcáin, hogy nem néz senkire. Nem akarja látni, hogy – bár senkinek sem vétett – az ismerősei elkerülik. Nem csak az igaztalanul börtönbe juttatott édesapa, a munkanélkülivé vált édesanya, az iskolából eltanácsolt húg szenvedése, nem az éhezés és nélkülözés fáj a legjobban: a részvétlenség, a rosszindulat, a kirekesztés mélyebb sebet üt.
De, mint későbbi mesehősei, nem hagyja magát: Aranka megkeresi a kerülőutat, hogy célját elérje. Román nyelvű technikumot végez, közben társra és értelmes munkára talál. Megtapasztalja a rossz anyós lebecsülését, a költözködések nehézségeit. Viszont mindig tudja, hogy mi fontos igazán: amikor végre újrakezdhetné az egyetemet, kislánya betegsége miatt kell abbahagynia. Bár született tanár, a család mégis a legfontosabb. Ám önmagát folyamatosan képezi, és gyermekeivel foglalkozva megtalálja a mese örömét. Aranka mesél, tiszta, szép szavakkal csavaros történeteket sző, és gyermekei elfelejtik bánatukat.
Aranka mesél, és amikor nagysokára pedagógusi munkát végezhet, tanítványai észre sem veszik, hogy most éppen oktatják és nevelik őket, nem akarják szünetben letörölni a tábláról kedves szemléltető ábráit.
Aranka mesél, az unokái szájtátva hallgatják, közben rajzolnak, mert ezt látták tőle. Fantáziája élhetővé változtatja a zord viszonyokat, az ármánykodó gonoszok lelepleződnek, az ismert helynevek, Debren, Zágon és társaik vitézek, hű barátok lesznek, a királyi származásnál pedig többet ér a művészet és a kedvesség. Ha egy történetet többféle értelmezésben tár a befogadó elé, azzal gondolkozásra, nyitottságra serkent. A humor és játékosság, ahogyan Kaluga megtalálja Jalugát, azzal a reménnyel biztat: mindenki meglelheti a maga párját.
Aranka finomsága ott él lánya zongorajátékában, kedvessége abban, ahogyan ő a diákokhoz fordul, eszessége, találékonysága fiai talpraesettségében, tehetsége, leleményessége unokái magatartásában, sikereiben.
Aranka mesél, mi pedig csodálkozva követjük képzeletének csapongását, kedvvel nézegetjük rajzait, és megvigasztalódva dőlünk hátra: a természet tárt karokkal várja, meggyógyítja a fáradt vándort, mégiscsak létezik a rend, mert a jó elnyeri jutalmát, a gonosz pedig megbűnhődik.
Aranka kitartása, hite ránk sugárzik mesehősei kalandjaiból. Aranka lényének lényege ott ragyog a meséiben, a mese pedig – és általa mesélője – örök. Mert örök és elpusztíthatatlan a vágyunk a szeretetre, megértésre, igazságra és szabadságra.
Tapodi Zsuzsa